Menta köröm

Nem maradhatott ki a nyárvégi kedvenc lakkom, ami tényleg igazi igazi menta szín, úgyhogy nagyon remélem, hogy jövőre is divat lesz (legalább egy kicsit). Mondjuk mindegy, amúgy is hordani fogom, mert imádom a pasztell színeket, sokkal közelebb állnak hozzám a visszafogott köröm színek, mint a rikító pinkek, szóval ő zöld utat kapott :)

Rossmann akciós haul és őszi haul

A Rossmann-ban természetesen én is megfordultam, mivel eszméletlen nagy akcióik vannak. Kezdetnek az sem volt rossz, hogy minden 300 ft volt, de most már a lakkok 99ft-ért, oké, 100 ft-ért a kosárkánkban landolhat, amit én sem hagytam ki.

 

A menta színű lakk az utolsó napokban volt rajtam, ha előbb találunk egymásra jobban kiteljesedhetett volna a szerelmünk, ami csak 300 ft-ba került :D 

A rózsaszínes Essence lakkot nagyon megbántam, mert azt hittem én naiv, mivel a többi nude lakk is tök jó volt, meg voltam velük elégedve, így ez is jól fog teljesíteni. A frászt! 3 rétegben még mindig nem fedett, de mentségére legyen szólva gyorsan száradt, de 4 réteget én nem fogok minden alkalommal a körmömre aplikálni, úgyhogy nem tudom, mi lesz velünk (cotton candy). 

A metálos Essence és a mellette levő barnás-lilás (amúgy fogalmam nincs milyen színű) lakk pedig már a 99 ft-os akció szüleményei. Nem próbáltam még őket, de őszi színek, plusz az áruk miatt nem sokat vaciláltam azon, hogy jöjjenek-e velem. 

 

Most talán sokan fel fognak hördülni, hogy héé, vége van a nyárnak és a neon színeknek, mi a fenéért fenéért vettem egy neon karkötőt?! Azért, mert még simán lehet hordani, hiszen 28 fok nekem még abszolút nyáriasnak számít, másrészről pedig ha jól hallottam, jövőre is lesz nyár, tehát nem megy kárba ez a portéka sem. Még az sem érdekel, ha a neon ciki lesz jövőre, majd csak elhordom valahogy :D

 

Kicsit hülye a póz, de itt voltak jó fényviszonyok. ITT megnézhetitek élesben a pulcsit, mert úgy az igazi. Nagyon tetszik, bár egy szépséghibája azért van: nem hosszú ujjú, csak háromnegyedes, de annyi baj legyen. Egyébként innen üzenem az inditex üzleteknek: miért kell ennyire drágán adni a kötött árukat? Értem én, hogy sok munka a kis néger dolgozóknak, de 13 ezer ft-t kiadni egy pulcsiért?

 

H&M-es nadrág, ami tényleg úgy néz ki, mint egy galaxis, és imádom! Pláne, hogy egy méretet fogytam a nyáron, így rámjön a gatya :D Egyébként 2500 ft és nem kell felhajtani, rendes hosszú gatya, csak vékony, így ősz elején, talán még ősszel a hidegebb napokon is lehet hordani, de télen már necces. És természetesen többféle mintában megtalálható. Sajnos róla nem találtam képet a neten, felvenni meg szintén lusta voltam :D

 

Ez a felső is a neonőrületem tagja, neon narancssárga, jó hosszú (talán ez az L-es méretnek köszönhető :D), így a galaxis nacival ma extra sikert arattam a suliban. Nem is tudjátok elképzelni mennyire jól mutat együtt a két szett, csak kontyba kell kötni a hajat, mert úgy érvényesül a felső rész (amúgy 2500 Ft, és új kollekció, szóval még ráértek a vásárlással, de én még kihasználom a napsugarakat és a boldogság színeket). 

 

Következzenek a szegecses darabok: a felső még leárazott (!) termék a Zarából, amit nem is értek, hiszen remek kis darab, igaz, van rajta egy lehelletnyi púderes lenyomat, de egy kézzel-mosással simán el lehet tüntetni, ez számomra nem volt akadály, hogy megvegyem. Amúgy nem fehér, hanem púderrózsaszín, nagyon kis csinos darab, kicsit hajaz a peplumra, de nem egészen, sokkal lazább és szellősebb a csípőtájék. 

 

Közelről a kis szegecsek

 

És az öv, amit a H&M-ben sikerült beszerezni. A Zarában detto ugyanilyen van, talán a szegecsek kicsit hegyesebbek, de 3000 ft-tal többe is kerül, úgyhogy nekem nem érte volna meg, akármilyen cukik is azok a szegecsek. Ez az öv amúgy több színben is van, de kicsit merésznek találtam a meggypiros övet szintén piros szegecsekkel, ahhoz még aludnom kell egyet-kettőt és emésztenem :D

Jó shopping-girl-höz híven nem ez volt az egyetlen vásárlásom a tél előtt, már most érzem, hogy miket kellene, hogy vegyek a hidegebb napokra, de a wish list-em egy következő  bejegyzés témája lesz, amiben persze kivesézem, hogy melyik boltban mit láttam kb mennyiért, aztán oszthatunk és szorozhatunk, majd dönthetünk arról, hol érdemesebb befektetni akár egy drágább darabra. 

Pussz nektek :):)

Back to LIFE

Nem merem azt a címet adni, hogy Back To School, mivel egy másik blogon már szerepelt és elég nagy port kavart fel, számomra nem igazán érthető okokból, mert semmi baj nem volt vele.
Back to life: újra vissza kell térnünk a jól megszokott kis életünkbe így a hosszú nyarunk után, ez borzaztó nehéz, pláne, hogy nincs őszi idő, gyakorlatilag úgy érzem magam, mint aki nyáron jár suliba, egy cseppet sem érzem a szeptember hűsítő illatát, max csak este, de az nem elég :(
Hoztam outfitet, amit elsősorban suliba járóknak csináltam (egyetem, fősuli, gimi), vagy akár olyanoknak, akiknek nem kötelező a fekete-fehér, blúz és zakó kombináció a munkahelyre, hanem mehet átlagos de mégis tisztességes cuccokban.

Azt már megtanultam, hogy a matchy-matchy azaz a jól megszokott, néhol átlagos színkombinációink nem mindig eredményeznek wow effektust ha mások ránk néznek, így egy kicsit kevertem, kavartam a lapokat, egy kis loafer ide, egy kis laza ing oda, és egy sulis táskával megspékelve vegyes lett a dolog, de nem matchy-matchy, remélem :D

A következő outfit szerintem még jobb lett, pláne, hogy a nyárvégi hőségben is tudjuk hordani, és a reggeli hűvösben is megállja a helyét. Régóta szeretnék ilyen szoknyát, gondolom, max csak jövőre szerzek be egy hasonlót, de a Mangoban láttam ilyet. 

Mit ettem ma?

Találtam egy képet, mert akartam indítani egy kis rovatot az általam szeretett kajákról, amiket még én is meg tudok csinálni (most mondom, egyáltalán nincs sok). A mai menü pedig egy kis mozarella volt paradicsomokkal, ami számomra egy tipikus nyári kaja, az elkészítése pofon egyszerű és nagyon laktató, és befér még mellé 1-2 fagyi is :)

 

Vágj le egy szelet mozarellát (lehetőleg egy nagyból) és tedd bele egy olajos serpenyőbe (legyen oliva, úgy az igazi). Süsd meg mindkét oldalát, amíg össze nem esik és nem lesz olvasztott, majd tedd rá egy kistányérba a paradicsomok közé és szórj rá bazsalikomot (vagy oregánót, kinek hogy). A végén pedig tehetsz rá extra szűz olivaolajat, nekem úgy tökéletes :)

Voilá, máris kész egy fincsi, könnyű kis ebéd avagy vacsora. 

Essence Lime Up!

Bocsánat hogy nem futja normálisabb bejegyzésekre, mindig csak körmök és a hülye szövegeléseim erről-arról, de ezt a lakkot muszáj volt bemutatnom, mert nem tipikus szín a lakklistákon.

 

A polcon meglátva nagyon elkezdett érdekelni a dolog, hiszen nyár elején még hadilábon álltam a világosabb színekkel, zöldet még amúgy se próbáltam, gondoltam megveszem. Kicsit csalódottan kentem fel így nyár végén, mert sokkal energikusabb színre számítottam, és arra, hogy elég lesz 2 réteg, pedig egyáltalán nem. Nagyon fura szín, mert egyszer tetszett, de másodszor pedig ki nem állhattam, és soha többet nem akartam látni, amit nagyon sajnálok. A kép persze sötét, de világosban is ilyen pasztellos, nem valami neon gyártmány az biztos :D 

Mindegy, legalább a listám bővült egy taggal, aztán majd csak kezdek vele valamit, ha már meg van :)

Itt van az ősz, itt van újra...

Bizony, ismét elérkezett az utolsó hét a nyárból, ami egy részről rémisztő, másrészről viszont egy kicsit pozitív. Félre értés ne essék, imádom a nyarat, bulikat, a szabadságot, illatokat, de így visszagondolva nagyon szétszórt lettem, és nem csináltam semmi igazán hasznosat, gondolok itt pl. egy munkára (bár azért letettem egy angol nyelvvizsgát és javában benne vagyok a vezetésben, szóval azért nem voltam olyan rossz :D), de azért mégis jó lesz visszarázódni egy normális, beosztott életbe, mert tényleg hiányzik. Többek között ezért szeretem a sulit: rendszerezetté válik az életed, oké, korán kell kelni, de legalább nem alszom át a fél napot, mint most. De közben találkozhatsz a barátaiddal, és nincsenek folyamatos bulik, amik nagyon jók és élménydúsak, de én egy kicsit belefáradtam :D Vicces, hogy ezt pont én mondom, de így igaz, szóval egy kis nyugi jót fog tenni nekem, nem beszélve arról, hogy lesz még ezernyi szünetünk, amit kihasználhatunk. És egy igazán jó pont: végre értékeljük a hétvégéket és a pénteket, mivel eddig egész héten döglöttünk, most ősszel pedig imádkozunk, hogy túléljük a hetet, és mosolyogva lépünk ki a suli kapuján, de szerintem nem csak pénteken, hanem minden egyes nap.

Amikor a suli megkezdődik, mindig megtervezem, illetve csak tervezgetek a jövő tanévre nézve, sorba veszem a hónapokat, hogy kb. miket fogok csinálni, milyen programok lesznek, és hogy fogom túlélni az évet, de mindig valahogy túléltem, és így visszagondolva elég lazák voltak, én nem veszem soha olyan görcsösen a sulit, így könnyű, de azért nekem se megy olyan könnyen a visszarázódás :D És holnap fogom megvenni a tancuccokat, füzeteket, tollakat a sulihoz, ezt kislányos lelkesedéssel szoktam várni, nem tudom miért :)

Nem tudom, hogy vagytok vele, de én a napokban örültem, hogy sokkal élhetőbb lett a hőmérséklet. Persze, azért hiányoznak a nyári esték, mert azok a kedvenceim, de örülök, hogy most már fel tudok venni egy blézert, vagy egy zárt cipőt, nem kell mindig azon agyalni, hogy milyen lengén öltözzek, használhatom a pulcsikat, ingeket, amiket most szereztem be. Szerintem nyáron nehezebb öltözni, mint mondjuk ősszel, mert nem tudsz mindig csak sortban lenni, de akkor miben másban, persze ott a szoknya, de ez eléggé korlátozza az embert. Van egy csomó tök jó pólóm, amit nem tudtam felvenni, mert mindig olyan dögmeleg volt, hogy csak ujjatlan semmikben tudtam átvészelni a napot és az estét is. Na és természetesen most már a kedvenc sáljaimat is be tudom vetni a hétköznapokban, mert eddig el is felejthettem őket, pedig jobbak, mint egy-egy kiegészítő.

Szóval ennyi bíztatást tudok nektek/magamnak adni, nem baj, hogy itt az ősz, meg a suli, legalább egy kicsit hasznos leszek, és tanulok valamit :D

Önbizalom-hol vagy?

Sok blog témája vagy akár csak egy-egy bejegyzésének témája az önbizalom. A mai bejegyzés apropója egy (vagy inkább több) személyes eset az elmúlt 1 hónapból, amik nem érintettek valami pozitívan engem. Mindegy, nem is akarom részletezni, de természetesen az önbizalom téma körül ismét egy srác kering, de nem akarom, hogy ez az egész egy teljes pszichológiai bejegyzés lenne sajnáltatással vagy emlékezéssel, mert annak nincs értelme, hiszen kívülállóként azt sem értem, hogy miért is foglalkoztat engem. A lányok abszolút kiszámíthatatlanok és érthetetlenek, még önmagamnak is. :) Elsősorban magamat szeretném egy kicsit rendbe rakni, erre pedig adott a lehetőség:a blog. És ha már lefirkantom a gondolataimat, másokkal is szívesen megosztom, ösztönzöm vagy "helyre lököm", egyszóval igyekszem egy kicsit rózsaszínesebbé tenni a mostani érzéseimet.

Sosem voltam egy öntelt lány, de tényleg. Mindig csak negatívabban láttam magam, mint a külvilág, pedig nagyon igyekeztem, hogy ez megváltozzon, és sikereket érjek el. Mert az önbizalom számomra ott kezdődik, amikor elismered a sikereidet, és meglátod, hogy mi mindent képes vagy elérni. De ebben az évben valahogy úgy éreztem, hogy semmi, de SEMMI nem úgy alakult, ahogy azt én terveztem. Itt tényleg nem kell nagy dolgokra gondolni, csak számomra voltak azok és nagyon fontosak, de természetesen a helyzetem cseppet sem volt ennyire depis, mint aminek most lefestem, de akkor így éreztem magam a pici, jelentéktelen problémákkal karöltve. Az az érdekes, hogy ebből szinte senki nem látott semmit, mert én 0-24 mosolygok, vagy szimplán rendben vagyok, soha nem szerettem kimutatni, ha rossz kedvem van, stb, mert önzőségnek tartottam azt, ha más emberekre akasztom át a hangulatomat vagy a gondokat (itt megemlíteném, hogy más az, ha elmondod valakinek, mert csak jó lehet!).

Aztán kezdtem kilábalni ebből a helyzetből, jött a nyár, új lehetőségek, új barátok, új ismerősök, és ilyenkor próbálom máshogy látni a dolgokat, pozitívabb lenni, és örülni minden apró történésnek, ami akkor történik, minden jó beszélgetésnek. De sajnos ez valahogy túl "shiny" volt a sorsnak, és mindig egy picit belezavar. És ekkor jönnek képbe esélyes srácok, de most itt koncentráljunk egyre. Gondolom, nem kell tovább folytatnom a történetet, elég annyi, hogy nem mosolygós smiley-val ért véget a dolog, legalábbis per pillanat nem.

Amúgy elég kellemetlen és rossz dolog, hogy az önbizalmunk egy sráctól függ. És ezt persze könnyű mondani, hogy ne érdekeljen, keress mást vagy ne figyelj oda rá fb-n, de ez nem így megy. Egy szó, mint száz, letört a dolog, de azért nem sírtam, nem olyan rossz a helyzet :D Inkább csak elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon akkor mi lehet velem a baj? Mi az a tényező, ami szétválasztott minket, amikor olyan jókat beszéltünk az egyik este? Mi történhetett? Mi történt?
Ezeket a kérdéseket szoktam feltenni magamnak, és ma úgy döntöttem, hogy persze, fájnak ezek a dolgok, de nem éri meg hosszú napokat, órákat, perceket eltölteni ezekkel a kérdésekkel, és azok megválaszolásával. Egy kérdésre azért válaszolhatunk, mégpedig az elsőre: nincs velünk semmi baj! Mert ha órákig beszélgettetek, akkor a belsőd rendben, és nagy valószínűséggel a külsőd is :)
Itt az a végszó: nem mindenkinek vagyunk a tökéletes választás, bármennyire is akarjuk. Gondoljatok csak bele, a fiúk nem játszadozzák ezt magukban, ha egy lány visszautasítja őket. Hát vegyünk róluk példát, és vegyük lazán az ilyen eseteket, mert ettől a folyamatos önmarcangolástól nincs önbizalmunk, bizony!


Hajrá mindenkinek, nehéz menet hozzászoktatni magunkat ezeknek a helyzeteknek az újraértelmezéséhez, de hátha mi lányok is egyszer olyan lazák és cool-ak lehetünk, mint fiútársaink. És tudjátok mit kívánnék egyszer? Hogy forduljon meg a kocka: egyszer a fiúk is legyenek és érezzenek többet a cool-ságnál :)